Messi vagy Ronaldo?

A jelenkori futball talán legnagyobb rivalizálásában sosem volt hálás feladat döntőbírónak lenni. De nem is kell győztest hirdetni! Elegendő, ha élvezzük a két korszakos zseni játékát, amíg csak lehet, és közben jól az eszünkbe véssük: a legmagasabb szintre nem csupán egyetlen út vezet.

Szép lassan búcsút intenek a topkluboknak azok a labdarúgók, akik a kétezres évek első két évtizedét uralták. Ezzel együtt lezárul az az elképesztő rivalizálás is, amelyet talán nem is maga Lionel Messi és Cristiano Ronaldo, hanem az őket körülvevő média és a szurkolótáborok gerjesztettek. Hogy ki a jobb kettejük közül? Erre egyértelmű választ talán nem is lehet adni, hiszen Messinek több Aranylabdája, Ronaldónak több Bajnokok Ligája címe van. Ronaldo több gólt lőtt, Messi több gólpasszt adott. Ronaldo többször szerepelt a válogatottban, de Messi világbajnok – egy olyan korona, amit CR7 talán mindig irigyelni fog.

Létezett ez a versengés valójában?

Szinte bármilyen egyéni statisztikát nézve, az elmúlt húsz évben ők ketten domináltak az európai klubfutballban. Mégsem beszéltek soha igazán nyíltan egymásról, vagy a kettejük közt lévő, forró hangulatú rivalizálásról. Ronaldo egyszer úgy fogalmazott, hogy egy Ferrarit sincs értelme Porschéval összehasonlítani, mert annyira más a kettő. Azt azért elismerte, hogy olykor egymást motiválták, húzták-vonták előre, míg Messi minden felelősséget a sajtóra hárított – amelynek, valljuk be, lételeme a jó sztori.

Az összehasonlítás persze kézenfekvő volt, hiszen kortársak, csupán két év van köztük, és karrierjük legsikeresebb részét ugyanabban a bajnokságban, a La Ligában töltötték, ráadásul két ősi ellenlábas, az FC Barcelona és a Real Madrid színeiben. Teljesítményük lázban tartotta a szurkolókat, akik nyilván a saját kedvencüket akarták felmagasztalni. Mégis, szerepkörüket tekintve nagyon is különbözőek: Ronaldo szélsőként és klasszikus középcsatárként is megállta a helyét, míg Messi éppúgy feltűnt a vonal mellett vagy támadóként, ahogyan igazi tízesként, irányítóként. Mindketten gyors, jól cselező, kivételes rúgótechnikájú, komplex játékosok.

2023-ban azonban, miután Lionel Messi átvette nyolcadik Aranylabdáját, a L'Équipe-nek nyilatkozva kifejtette, hogy tüzelte őket a versengés, és a nevükkel fémjelzett korszak nemcsak számukra, hanem a futballt szerető embereknek is emlékezetes marad. Ezzel szemben Ronaldo reakciója igencsak egyértelmű volt: belájkolt egy videóüzenetet, amelyben Messi három díjának jogosságát is megkérdőjelezték, sőt, még nevető emojikat is kommentelt a bejegyzés alá.

Két különböző út… és a cél

Ha nagyon tömören kellene megfogalmazni a kettejük közti különbséget: Messi az istenadta tehetség, Ronaldo a hajthatatlan szorgalom megtestesítője. Ez persze nem jelenti azt, hogy e két tulajdonság bármelyike is hiányozna egyikükből vagy másikukból. Mindketten nehéz sorból származnak, és a családjuk felemelésének motivációja hajtotta őket. Ronaldo tizenöt évesen szívműtéten esett át, míg Messinél nagyon ritka növekedésihormon-hiányt diagnosztizáltak tizenegy évesen, aminek finanszírozásában a Newell's Old Boys, majd a Barcelona segített.

#messi #ronaldo #labdarugas #football #rivalizálás #kérdés

Itt máris látszik az első lényeges különbség a két pályaív között: az argentin már tizenhárom esztendősen a világ egyik legnagyobb klubjánál, a Barcelona La Masía akadémiáján pallérozódott, és 2004 októberében, 17 évesen és 114 naposan debütált a felnőtt csapatban. Úgy tűnt, soha nem hagyja el a katalánokat. Ezzel szemben Cristiano Ronaldo már az első nagy átigazolásán is túl volt, amikor Messi berobbant, hiszen 2003 nyarán a Sporting Lisszabontól igazolt a Manchester Unitedhez. 

Messi sokáig a klubhűség mintaképe volt, a Barcelona szimbóluma, és csak 2021-ben, némi személyes nézeteltérés és szerződéses viták után igazolt a Paris Saint-Germainhez. Ehhez képest már-már "röpke" volt az a kilenc év, amit Ronaldo a Real Madridnál töltött, holott sok focista összesen nem tud ennyi ideig a csúcs közelében maradni. Ő azonban új kihívásokat keresett, az olasz bajnokságban a Juventusszal próbálta ki magát, mielőtt még visszatért volna Angliába egy nem túl sikeres körre. Három topligában lett nemcsak bajnok, hanem gólkirály is.

Miközben Messi olyan karizmatikus társak mellett is jól működött, mint Neymar vagy Kylian Mbappé, addig Ronaldo miatt sokszor érte kritika edzőit, mondván, annyira durván köré építik csapatukat, hogy az a többiek teljesítményét sínyli meg, a portugál egóját és dominanciáját nem bírják el. Messinél kevésbé találkozhattunk ilyesmivel, de esetében azt rótták fel, hogy túl nagy a beleszólása a csapat ügyeibe. Ronaldónál pont ez a hajtóerő, ez az állandó győzni akarás az, ami miatt gyerekkorában ráaggatták a "crybaby" jelzőt, és aminek köszönhetően mindent elért: mindig a maximumot adta, és el is várta mindenkitől. Ezért is szaladt el néha az agya, például a 2016-os Európa-bajnokságon, amikor 3-3-ra végzett Portugália a magyar válogatott ellen.

A válogatottban is kulcsszerepük van: mindkét nemzet velük érte el legfényesebb sikereit. A portugálok 2016-ban Európa-bajnokságot nyertek, míg Messi vezette diadalra Argentínát a 2022-es katari vébén – hosszú, kínosan hosszú szünet után. Ma már mindketten válogatottsági és gólrekorderei hazájuknak, sőt, Ronaldo 201 szereplése abszolút világcsúcs.

…amelyek néha keresztezték egymást

2008. április 23. Ekkor lépett pályára először egymás ellen Messi és Ronaldo, egy Barcelona – Manchester United meccsen. Összesen harminchétszer meccseltek egymás ellen, kilenc döntetlen mellett tizenhétszer Messi, tizenegyszer Ronaldo örülhetett. Itt sincs tehát "üvöltő" különbség.

A hattyúdalt is máshogy játsszák

A modern futballban kitolódott a csúcson maradás kora, de a legjobbak sem képesek a végtelenségig felvenni a versenyt az új generációval. A levezetésnek többféle útja lehet. A világ felkapta a fejét, amikor Ronaldo a súlytalan szaúdi ligába, az Al-Nasszrhoz igazolt. Azóta sokan, még aktív csúcsformában lévő focisták is követték a példáját. CR7 szempontjából ez lehet egy dicsőséges pályafutás kissé lehangoló befejezése, vagy éppen úttörő szerep.

Messi ehhez képest az amerikai bajnokságot, az MLS-t választotta, az Inter Miamit, amely David Beckham tulajdonában is van. Ahogyan Ronaldo Szaúd-Arábiában, úgy ő is az első pillanattól vezér lett Amerikában, megsokszorozódtak miatta a jegyárak és a streaming-előfizetők. Vele nyerte meg a klub a története első trófeáját. Az ő lépéséhez a közvélemény sokkal kevésbé párosít keserű szájízt, mivel az MLS egy évek óta fejlődő liga, ahol korábban Pelé, Franz Beckenbauer, vagy Zlatan Ibrahimović is megfordult.

Ahogyan Cristiano Ronaldo fogalmazott, a rivalizálásnak kettejük között most, hogy mindketten elhagyták Európát, vége. Aki egyiküket szereti, nem kell, hogy gyűlölje a másikat. Valóban, miért is kellene? Inkább örüljünk, hogy még láthajuk őket a pályán!

A cikkben szereplő minden adat és információ a készítés pillanatában volt elérhető. Az azóta bekövetkező esetleges változásokért felelősséget nem vállalunk.